Mut zur Demut
Drága jó doktornő
térden állva kérem
turkésszon az agyamban
szakszerűn keményen
beborul az ég
közeleg a vég
Drága jó plébános
itt a kezem
nem disznóláb
szakszerűn keményen
beborul az ég
közeleg a vég
Drága jó Istenem
beborul az az ég
közeleg az a vég
szakszerűn keményen
A gyerekek jobban tudják
mint az angyalok
hogy kell a világot nézni
s szedni harmatot
Fenn repülnek kisangyalok
égi tollat lopok
kitakarítom a mennyet
s felhőt hámozok
Kicsi házban kicsi kertben
énekesmadár
kicsi versem kicsi rímem
égbe földre száll
Fenn repülnek kisangyalok
égi tollat lopok
kitakarítom a mennyet
s felhőt hámozok
Gyerek voltam azt gondoltam
Weöres Sándor vagyok
Az angyalok mind nevettek
merthogy buták vakok
Mit beszélnek rút angyalok
égi seprűt fogok
kitakarítom a mennyet
s felhőt hámozok
…
Szabad ember szabadversben
lesz felnőtt király
gyerekvers a gyerekekben
szép szabad világ
Tisztelgésül életem egyik első Mesterének
Megénekelted
romlásom
illatait
fiatalember
szerelmem
tiltott dolog
míg olvastalak
őriztem
illatait
Tisztelgésül életem egyik első Mesterének
Korlátnak dőlök alattam mélység
tejsav vagy gyanta testvérek lettünk
ringat a hajó teste megremeg
Tisztelgésül életem egyik első Mesterének
Kinyitom szemeim: fény a sötétben.
Tiéd vagyok,
ki annyiszor szeretne,
remény ahány fogan, ha fáj az este.
Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?
Eszembe jut ma régi-régi álom,
elringat már,
vagyok, mint gyors folyón malom,
hát lisztté őrli víz múlt gyerekkorom.
Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?
De miért: ami szép, fáj ma e szívnek?
Mi élsz: sajogj!
Pokolra jutsz ma vélem!
Tündér, hamis lidérc álmot bont nekem.
Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?
Jön hajnal, újra bánt. Úr, aki merjed,
súgd az éjbe,
reményt hogy újra keltsed!
Kinyitom szemeim: fény a sötéted.
Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?
E testek egyetlen este lettek
se versek nem lehetnek
se perced
mert veszted elfelejted
E testek egyetlen este lettek
szemembe elrejtelek
egyetlen lehellet szeressetek
E testek
egyetlen
este lettek
kegyetlen
embereknek
megjönnek
megesznek
s eltemetnek
Elbújtál a küszöb alatt látom
Palástod aranycsücske ott maradt
Ki alkotta az eget és a földet
A padlórésben ugyan mit keres
Bújj elő már térden állva kérlek
Apró kezedbe hajtom homlokom
Nyomorúság a sötétben félek
Messze vannak mind az angyalok
Azt ígérték kisgyerek koromban
Órjás leszek túl Óperencián
Királyokat győz le majd a hangya
Ő lakik majd csizmám ablakán
Életemben sok mindent tanultam
Csak elfeledtem halandó vagyok
Sötét lovon közeleg az óra
Apró kezedbe hajtom homlokom
A Villa Negra dallamára
Csodállak néha ám de nem szeretlek
versek tündére hogy csalfán szeretsz
koszorús költők nem írnak ilyen verset
tehetségem már végleg elhagyott
Kevélység balga régi-régi társam
az ősi alku mondd még mindig áll
koszorús költők nem írnak ilyen verset
fizetség lesz a rút méregpohár
I M Ferdinand Ulrich
Induljunk tudom félsz én is félek
induljunk sötét sikátor erdején
át undok ez a sötét minek is
hoztalak magammal túl sötét
ez a városrész remélem hogy
mindezt csak álmodjuk te és én
mesélem s ahogy mesélem
a sötét megszelídül lesz belőle
szelíd délutáni erdő tisztás
igaz nem tudhatom mikor lesz
megint undok
.
Nézem arcod nézlek behunyt szemmel
sírok azon ahogy nevetsz fáj mert szép
mert lehet hogy csak álom e földöntúli
szépségét én álmodom hozzá nézem
arcod tudod valóságos csak az Atya
ölelése valósabb mint a semmi mint a
barátságos tisztás látod már álmodom
tovább ami szép s tapintatos s közben a
semmi énekel sem nem félelmetes sem
nem otthonos
.
Édesapánk arcát nézem
keze mozdul elviselhetetlen
szelíd ölelés lassú néma ének
szeráfokkal kerubokkal néma
mélykék ének bírd ki nagyon
kérlek menjünk már tudod hogy
meg kell írjam reménytelen sötétjét
örömtelen szerelmes énekét néma
sikolyát kell lelkembe fogadjam
lelkem nagyobbik felének
legbensőbb termébe
hatalmasra tágult
ékköves palota
kitárt égbolt
.
kell megírjam éjszakából éjszakába
szökni sötét erdőben szeretni az
évszázados sötét lombú fákat
s mindenütt írni írni-írni-írni
nincs más vigasz remegő
sírását síró rajongását
szülési fájdalmát és
a teljes égboltot
rázó zokogását
fiait siratja
mindet
téged
engem
elhibázott
árva életünket
nem tudunk örülni
nem tudunk dalolni
nem élni nem halni innen
a fényre kijutni csak állunk itt
leszegett fejjel a kezünk ökölbe
szorítva s üvöltjük Gyűlöllek! Utállak!
Nem vagy többé Apám! Nem vagy többé
Isten!
nincs más mint hogy
írni keserű magányból
keserű magányba körbe
vesz látás sötétje szavak
szótlan néma csöndje majd
virrasztok megkérgesedve
várva harsonák hangjára
pedig tudom sohase
ér véget Apánk
éjszakája
.
megint undok
nem otthonos
kitárt égbolt
I s t e n
éjszakája
.
Engem jól beprogramoztak
nem is tudom az érzés fontos
vagy hogy álmodom
mert az érzés olyan mint egy álom
mert az álom olyan mint egy érzés
nyolc kilenc öt tíz tíz
s közben imádkozom
Nem szeretem ahogy sokszor
szimplán csupán csak modern vagyok
ha meg kortalan
szimplán csupán csak magamba fordulok
lényeg mindig hogy bizonytalan vagyok
nyolc kilenc öt tíz tíz
s a szöveg imbolyog
Szeretem hogy vannak dolgok
banális érző nagy szívük van
Isten mosolyog
mert az érzés olyan mint egy álom
mert az álom olyan mint egy érzés
nyolc kilenc öt tíz tíz
s közben imádkozom
Engem jól beprogramoztak
nem is tudom az írás fontos
vagy hogy álmodom
mert az írás olyan mint egy álom
mert az álom olyan mint az írás
nyolc kilenc öt tíz tíz
s közben imádkozom
Nem szeretem ahogy sokszor
szimplán szövegszerű vagyok
írva álmodom
ahogy képek jönnek mennek úsznak
lassú halak süllyedő kő szavak
nyolc és nyolc öt tíz tíz
s én ébren álmodom
Szeretem ahogy a bokrok
verebek megannyi angyal
titkon laknak ott
emlékeim megrohantak rögtön
emlékek megint miért gyötörtök
nyolc és nyolc öt tíz tíz
szülöm a holnapom
Engem jól beprogramoztak
ténfereg bennem fáradt lélek
és csak az a gond
mert az érzés olyan mint egy álom
mert az álom olyan mint az írás
nyolc kilenc hat tíz tíz
s közben imádkozom
Engem jól beprogramoztak
Álmodom vagy csak érzem írom
testvérek rokonok
ízlések és pofonok
lényegi különbség nincs 7
sírok írok vagy engem írnak 9
ölök vagy épp engem ölnek 8
Engem jól beprogramoztak 8
Nyolc kilenc hat hét
Hét kilenc nyolc nyolc
imádkozz értem s én
érted imádkozom
8 9 és 5 10 10
8 9 és 5 10 10
8 és 8 és 5 10 10
8 9 és 6 10 10
8 9 és 6 7 7
9 8 és 8 5 5
7 7 és 7 7 7
közben majd kiszámolom