Az igazság szabaddá tesz titeket

“Igazság és szabadság: mindkettőre minden ember vágyakozik, de általában rendkívül nehéz összhangba hozni őket egymással. Isten adományai az ember számára, de nagy veszélyeket rejtenek magukban. Hányszor fordult elő a történelemben, hogy az ember szabadságvágya zsarnok hatalmakat teremtett, az igazságosságra való hivatkozás pedig rabságot hozott létre! Jézus szavai szerint igazság és szabadság egysége a szeretetben és a megbocsátásban valósul meg, így válunk az Ő tanítványaivá, tanúságot teszünk a Fiúról, akit az Atya küldött.”

“Isten létezésének kizárólagos módja Önmaga kinyilatkoztatása mint abszolút szabadság, amely egy végső alapot ad az ember szabadságának.”

Bolla István

Hívő gondolkodás

„Wenn hier und im Folgenden das philosophisch Explizierte auf den Glauben hin transparent wird, dann nicht deshalb, well eine «methodische Verunklärung» vorliegt, sondern diese Philosophie aus dem Glauben lebt; in einem gewissen Sinne sich dorthinein «verloren» hat, aber darum nicht weniger «philosophisch» ist. Im Gegenteil. Auf diesem Weg ist sie gerade in ihr eigenes Wesen eingerückt, sich selbst übereignet und zu sich gekommen.”

Ferdinand Ulrich, Gegenwart der Freiheit, Johannes, Einsiedeln 1974. 35.

Gondolkodói alázat 2.

“Az igazságra hangolt gondolkodásnak általunk nem kieszközölt, esemény jellege van, amely felelősségteljes számadásra késztet bennünket.” Bolla István

Sein als Dank

“Dank ist der Grundakt endlicher Freiheit, die einzig angemessene Form des lebendig sich auszeugenden Befreit-Seins.”

Ferdinand Ulrich, Gebet als geschöpflicher Grundakt, Johannes, Einsiedeln 1973, 19.

a legelgondolkadtatóbb

“Das Bedenklichste in unsere Zeit ist, daß wir noch nicht denken.”

Martin Heidegger: Was heisst Denken? Max Niemeyer, Tübingen 1971, 3.

a betű egyedül

Az evangélium betűje: puszta jel, “szinte semmi”, „tisztán lehetőség“. De épp ezért a betűben ott rejtőzik az egész evangélium. A betű jel: a nekünk átadatott evangélium teste, a ruhátlan evangélium ruhája, mely hűségesen hirdeti a Mester szegénységét, egyszerűségét. A betű a nagy jel, “szinte minden”, a bölcsesség hűsége.

Kertünk

Tavaly nyáron, egy csikk, vagy csak a hőség,
egyszerre égett és ropogott a kert
és felvöröslött már az orgona,
rózsámon a sárga utolsót lobban,
felém csap szerelmük lángja,
a kert utolsó, tiszta vándorlása.

Hogy ne legyek e kert nélkül soha.

Dein verstecktes lächeln …

Dein verstecktes lächeln wurde mir zur Atmosphäre des Nachdenkens, zur Atemwende, zum Fest des Todes, zum Fest des Sterbens, umarmt von die Weiche eines unwahrscheinlich feinen Hemdes …

Hier singet und weidet die Mutter, unsre Geliebte Königin.

Négy fal között

Kiraktam őket és, tudod, már ők néznek rám, egyszercsak megszólalnak
és kérgük alól, pikkelyeik közén át szörnyek bújnak elő:
vicsorgó törpék, görnyedt anyókák, félmajom leányok néznek rám
tébolyodott szemmel, halkan zümmögnek, sustorognak, esetlen táncot
lejtenek vadul. És én szomorkás nyugalommal teszek-veszek tovább,
s hallom a falon túl, egy éjszakai kertben:
tündérek énekelnek fáklyafénynél,
hangjuk lobog. Régóta szomjazom altjuknak csodás tónusát.