Zsoltnak, Katának
Nem adod fel a szemedben látom
Keserűség undor félelem
Ostromol harag öreg barátom
Csillapul e még a gyötrelem
Voltunk gyerek miénk volt a város
S miénk volt az egész délután
A térkép lassan összeállt fejünkben
Kártyát vetünk a bölcsek asztalán
Talán valami író életében
Olvastam hogy a lángész öreg
Mindent megírt hetvenhét kötetben
Elméjét a téboly ette meg
S a gróflány akit annyian szerettek
Költők múzsája szende kék szemek
A falun túl a régi kúriában
Ápolja őt kézfeje kortalan
Nem adod fel a szemedben látom
Ne dühöngj csak írd a könyveid
A térkép lassan összeáll fejemben
A hű szív őrzi így barátait