Szerző: M G

A ködben nem látom a partot
Alig mozog alul a víztükör
Körbevesz tengernyi égi tejföl 
Hófehér a tejfehér fölött

A víz alatt az oszladozó kékben
Ébredezve halraj énekel
Halk csobbanása evezőcsapásnak
Remegés a ladik oldalán

Nyilván tudom hogy felszáll majd a köd
Nyilván tudom hogy látni majd a partot
Látni majd néhol halak hátát
A part felett a felkelő napot

Most mindezt szívem kész magába szívni
Elmém békéje könnyeket fakaszt
Kelteget egy jóleső bizsergés
Minden reggel megébred a szépség
Szívem mélyén tudtam mindig is

Égi s földi víz és könnyű pára
Elmémnek égi harmat
Szívemnek végső szent vigasz

Zsoltnak, Katának

Nem adod fel a szemedben látom
Keserűség undor félelem
Ostromol harag öreg barátom
Csillapul e még a gyötrelem

Voltunk gyerek miénk volt a város
S miénk volt az egész délután
A térkép lassan összeállt fejünkben
Kártyát vetünk a bölcsek asztalán

Talán valami író életében 
Olvastam hogy a lángész öreg
Mindent megírt hetvenhét kötetben
Elméjét a téboly ette meg

S a gróflány akit annyian szerettek
Költők múzsája szende kék szemek
A falun túl a régi kúriában
Ápolja őt kézfeje kortalan

Nem adod fel a szemedben látom 
Ne dühöngj csak írd a könyveid
A térkép lassan összeáll fejemben
A hű szív őrzi így barátait

ti fák mit aggodalmaskodtok
kezetek az égig ér ti felhők
tele vagytok harmattal ti
kavicsok tele vagytok tűzzel
ti öreg fáradt folyók
tele vagytok
ürességgel

Mikinek

Miatyánk ki vagy az örök percben
széjjelragyogj törj be fényben
áradj szét emelj fel vegyél körbe
teljességed vidd már végbe
etess éhséggel itass szépséggel
táplálj földre hulló fénnyel
zuhanj közénk mint a veszett bűnös
zuhanj mélybe aludj tűzbe
légy báb lepke költözz földre Szűzbe
minden mocskunkat töröld le végre
hogy tudjunk veled örökre élni
általad rosszat eltörölni
és ha jön az aljas gaz gyilkos óra
elbuknánk kísértő szóra
légy erősebb minden gonosznál
igaz szabadság ki szóltál

Drága jó doktornő
térden állva kérem
turkésszon az agyamban
szakszerűn keményen

beborul az ég
közeleg a vég

Drága jó plébános
itt a kezem nem
disznóláb szorítsa
szakszerűn keményen

beborul az ég
közeleg a vég

Drága jó Istenem
beborul az az ég
közeleg az a vég
szakszerűn keményen

A gyerekek jobban tudják
mint az angyalok
ébredni világot nézni
s szedni harmatot

Fenn repülnek kisangyalok
égi tollat lopok
kitakarítom a mennyet
s felhőt hámozok

Gyerek voltam azt gondoltam
Weöres Sándor vagyok
Az angyalok mind nevettek
merthogy buták vakok

Mit beszélnek rút angyalok
égi seprűt fogok
kitakarítom a mennyet
s felhőt hámozok

Tisztelgésül életem egyik első Mesterének

tejsav vagy gyanta testvérek lettünk
korlátnak dőlök alattam mélység
ringat a hajó teste megremeg

Tisztelgésül életem egyik első Mesterének

Kinyitom szemeim: fény a sötétben.
Tiéd vagyok,
ki annyiszor szeretne,
remény ahány fogan, ha fáj az este.

Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?

Eszembe jut ma régi-régi álom,
elringat már,
vagyok, mint gyors folyón malom,
hát lisztté őrli víz múlt gyerekkorom.

Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?

De miért: ami szép, fáj ma e szívnek?
Mi élsz: sajogj!
Pokolra jutsz ma vélem!
Tündér, hamis lidérc álmot bont nekem.

Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?

Jön hajnal, újra bánt. Úr, aki merjed,
súgd az éjbe,
reményt hogy újra keltsed!
Kinyitom szemeim: fény a sötétben.

Szíve zaklat hallgatásnak,
éjem égnek mit kiálthat?

Elbújtál a küszöb alatt látom
Palástod aranycsücske ott maradt
Ki alkotta az eget és a földet
A padlórésben ugyan mit keres 

Bújj elő már térden állva kérlek
Apró kezedbe hajtom homlokom
Nyomorúság a sötétben félek
Messze vannak mind az angyalok 

Azt ígérték kisgyerek koromban
Órjás leszek túl Óperencián 
Királyokat győz le majd a hangya
Ő lakik a csizmám ablakán 

Földre hintem a zizegő szalmát
átveszem a tücsök birodalmát
Sötét lovon közeleg az óra
Apró kezedbe hajtom homlokom

Csodállak néha ám de nem szeretlek
versek tündére hogy csalfán szeretsz
koszorús költők nem írnak ilyen verset
tehetségem már végleg elhagyott

Kevélység balga régi-régi társam
az ősi alku mondd még mindig áll
koszorús költők nem írnak ilyen verset
fizetség lesz a rút méregpohár