Mária
édesanyám
hadd kapaszkodjak fel öledbe
lásd kicsiny nyolcéves fiúcska
tele félelemmel keserű magánnyal
vegyél fel hadd kapaszkodjam hadd
vigasztalódjam feledkezzek bele
gyermeki önfeledt ölelésbe
A szabadságot kerestem gondoltam
mint valami sas
gondoltam erős szárnyakon
falvak fölött hegyláncok fölött
gondoltam kibírok minden szelet hideget
majd belátom a mindenséget …
A méltóságot kerestem gyertyafényes
ünnepséget mint kedvelt ifjú a sokadalomban
gondoltam igaz nagylelkű barátságok
kedélyes otthonos világot
rajzolnak majd körém …
A bölcsességet kerestem őszintén bár
sose voltam kitartó csapongtam
az ismert utakat nem követtem …
Mária
édesanyám
hadd kapaszkodjak fel öledbe
gyermeki önfeledt ölelésbe
magasba fénybe
derűbe csak a kicsik által ismert
egyszerűségbe
hogy legyek karodban
egy percre újra a régi
szomorú fiúcska.