Hadd kapaszkodjak fel öledbe
lásd kicsiny nyolcéves fiúcska
tele félelemmel keserű magánnyal
vegyél fel hadd kapaszkodjam hadd
vigasztalódjam feledkezzek bele
gyermeki önfeledt ölelésbe
A szabadságot kerestem gondoltam
mint valami sas gondoltam erős szárnyakon
falvak fölött hegyláncok fölött
gondoltam kibírok minden szelet hideget
majd belátom a mindenséget …
A méltóságot kerestem gyertyafényes
ünnepséget mint kedvelt ifjú a sokadalomban
gondoltam igaz nagylelkű barátságok
gondoltam kedélyes otthonos világot
rajzolnak majd körém …
A bölcsességet kerestem sötét
magányomban nem voltam velem senki
csak ez a régi érzés hogy mindez
nem lehet hiába hogy valamit megértettem
gondoltam majd megérkezem valahová
gondoltam majd körbevesz újra
egy ismerős közeg …
Hadd kapaszkodjak fel öledbe
gyermeki önfeledt ölelésbe
magasba fénybe derűbe
csak a kicsik által ismert
egyszerűségbe
hogy legyek karodban
egy percre újra a régi
szomorú fiúcska.