A felkelő nap a hegy
ragyogott szikrázott
váratlanul magaslott előttem
tanú az égig ér kő és
tiszta érc nem ég el
nem olvad szét a tűztől
tudom végig elkísér majd
a látvány kő nemes érc
Vonzott vezetett
tűz amit nem felejtek
a hegy magaslik uralkodik
Ez a tűz lett a sorsom
s tudom a hegyen túl
tisztulás minden salak kiég
belőlem ott vagyok
abban a tűzben
fáj ahogy éltem
fáj igazság irgalom
éget minden
Tudom belül így
fogok égni Isten
kemencéje tisztító
arra gondolok már nem
félek bűntől nem félek
kárhozattól nem félek
ítélő haragtól végső
nyugalom örök izzás
A felkelő nap hátulról ért
a hegy ragyogott szikrázott
valószínűtlen volt mint egy
próféta angyal néz nézem
nem pusztítja el bensőm
csak égek nem töröl el a
föld színéről látom mindig
mindig előtte állok