„Wird das Wort, mitten in seiner Buchstäblichkeit, lebendig aufgenommen, in dem Geist vernommen, in dem es gesprochen und mitgeteilt ist, dann wird es in der «durchatmeten» Leiblichkeit seines Sich-zeigens bejaht.“ Ferdinand Ulrich
Gabe und Vergebung – Ein Beitrag zur biblischen Ontologie, Johannes, 2006, 153.
Az Írást olvasni. A betűt látni, a szöveget kibetűzni. Mégis a maga eleven testiségében olvasni. A szöveget úgy észlelni, amint van – nem halott test, melynek tagjain keresztül már senki nem beszél hozzánk. A betűk olvasása egy a betűkön túli, de a betűkben is jelenlévő szegénység és gazdagság befogadása. A betű puszta jel-léte valójában egy mélyértelmű szegénység-gazdagság, melyet azonban csak akkor tudunk észlelni, ha az ingyenes szeretet szabadságában olvassuk. Az elbeszélő, aki a szót „szülte“, az írott szóba, a betűbe beleleheli a megszült szót, s ezzel mintegy önmagát is belehelyezi a betűbe. Az olvasó mintegy ugyanazon úton visszafelé halad, ha szeretetben olvas, megnyílik az önmagát ajándékozó Ige befogadására.