Kertünk

Tavaly nyáron, egy csikk, vagy csak a hőség,
egyszerre égett és ropogott a kert
és felvöröslött már az orgona,
rózsámon a sárga utolsót lobban,
felém csap szerelmük lángja,
a kert utolsó, tiszta vándorlása.

Hogy ne legyek e kert nélkül soha.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük