Négy fal között

Kiraktam őket és tudod már ők néznek rám egyszercsak megszólalnak
és kérgük alól pikkelyeik közén át szörnyek bújnak elő
vicsorgó törpék görnyedt anyókák félmajom leányok néznek rám
tébolyodott szemmel halkan zümmögnek
sustorognak esetlen táncot lejtenek vadul
s én szomorkás nyugalommal teszek-veszek tovább
s hallom a falon túl egy éjszakai kertben
tündérek énekelnek fáklyafénynél hangjuk lobog

Régóta szomjazom altjuknak csodás tónusát