Tengerjárók csillaga
szelíd lány ki minket
boldogan szült
Tiszta áttetsző egyszerű
neki a magas ég ismerős
hajnalpír déli hőség
a teremtetlen sötét
a teljes magány
Tanulatlan falusi
a bölcsességet útját
tanítja járni beszélni
az örök Istent
Az Úr szegénykéje legősibb
parancsolatról elmélkedik mert
egy anya nem tud mást mint
szeretni gyermekét Koronás
királyné ki vallomást tesz végül is
kezdettől tudtam mi lesz
nyugodt bizonyosságom volt
mindent egybevetve
átláttam a Magasságbeli
kimeríthetetlen mélységeit