Tisztelgés Ottlik kadét előtt
Valamikor régen
régesrégesrégen
álmomban Lisszabonban voltam
tudtam hogy ez Lisszabon volt
egy határozott érzésem
persze lehet hogy már
előtte láttam egy
filmet Lisszabonról
de inkább nem láttam
csak volt ez az érzés
de talán mégis előbb láttam
a filmet meredek
hegyoldal s felfelé
furcsa villamos oldalról
háromszög alakú eleve
a meredekre tervezték
mint a szövegek amiket
írok írásjelek nélkül
minden ferde és nem lehet
tudni a gondolat honnan
hová tart nem baj én
így szeretem nézem
a villamost lefele
nézek csak házakat
látok meg a tengert a filmben
visszafelé járt az óra igen
volt ebben valami jó időtlenség
de főleg egy jó ismerősség
ez volt az alapvető érzés ezt
a várost a tudatom mélyén
mintha jártam volna már ott
mint az a ház Gellérthegy
utca 11 olyan volt az érzés
mintha szépapám pont
ebben a házban élt volna
csak az ház akkor még
Nagybányán volt úgy döntöttem
ez a ház az tényleg úgy
döntöttem álmomban
Lisszabonban éltem végül is
mindegy ha Lisszabonra
gondolok itt van az érzés
el kéne mennem Lisszabonba
vagyis pont nem kéne elmennem
nem arról van szó hogy
dédelgetem ezt a jó
érzést nem vagyok ilyen
ostoba akkor már inkább
a nagybányai utcákon kéne
bolyonganom megvan-e
még az a ház de inkább azt se
sőt már tudom újra meg újra
álmomban kéne látnom
csak úgy ott lenni semmi
szándékosság semmi
tervezés csak úgy adódott
jó érzés Lisszabonban nézni
a villamost a várost igen
talán azt érzést kéne
értenem miféle
ősi otthonosság
hogyan működik ez hogy
emlékezem dolgokra amik
mások szerint nem léteznek
nem logikus mégis
így kellett lennie a létem
alapszerkezete ott van
elrejtve nem nincs is
elrejtve teljesen
nyilvánvaló az érzés
nem téved nem
hazudik az érzés
előbb volt mint a
tévedni tudás az érzés
előbb volt mint jó
ténferegni benne
céltalan séta lehet
hogy ez Buda igen
nekem ez Buda csak
összekeverem hol is vagyok
de összekeverhetetlen
semmihez nem hasonlítható
eredendő délután
porhanyós tudom hogy
meg kell halnom megérkeztem
tudom hogy az érzés
örökkévaló az az ember
szeretnék lenni aki
szereti ezt a várost látom
a háztetőket Róma ez
az örök város mindenkinél
öregebb Lisszabon fiatal
látom a háztetőket nem
kell hazamenni nem kell
semmi csak ez az érzés csak
egy dolog hiányzik csak
az az egy hogy mi is ez az érzés
nem baj hogy nincs rá szavam
nem tudom megnevezni
egyszerűen úgy hívom
Lisszabon úgy hívom
vagy csak egy érzés