Kinn a falun kívül
árnyas hárs tövében
fiatal nő pihen karját
ölébe ejti
Csöpp fiúcska magas
fűben szaladgál föl a dombon
újra lefelé és anyja
tűnődve hol őt nézi hol
a távolba réved
a dombon is túlra
felhők fölé komoly
könnyes szemekkel
Ő tudja már e széles ég alatt
hiábavalóság jönnek-mennek
évszázadok csak fuvallat eliramlik
de ez az óra a gyermek a hársfa
a táj ez minden idők
legboldogabb nyárdélutánja