Megint veled álmodtam megint
arról álmodtam széttárt karokkal
csukott szemmel úszok lebegek
öregedő férfi párhetes magzat elernyedve
hatalmas óceán mélyén
Ez a mélység a teljes kozmosz
ez a kozmosz a te méhed
a te szíved alatt merülök
ha te alszol az itt a vizek
álma ha te nevetsz az
távoli égitestek remegése
Megint itt jártam álmomban
öregedő férfi gyermek ifjú magzat
megint tudtam így aludni így álmodni
mint aki régi-új öröklétre
ébred mint aki mindig csak
boldog boldogan sír könnye ömlik
Megint veled álmodtam nevettél
szemed eleven közlékeny
“Látjátok” mosolyogsz “Látjátok
mozog” és tényleg én mozgok
énbennem remeg a te nevetésed
“Látjátok meg akar születni”
És tényleg én vagyok az
aki a te örömöd vagyok
“Látjátok újjászületik
és vele együtt újjászületik
az én méhem ez a kozmosz
látjátok születnek új
csillagrendszerek mind
az én magzatom”
Megint veled álmodtam
megint láttam arcod jegyesem
kishugom izgatott orrcimpád
anya leszel anyánk mianyánk
remegnek égitestek
bensőm kisimul úszom
kitárt karral lebegek megint
ezt álmodtam
Pestimre, 2024. február – október