Éjszaka van igen ez is
éjszaka történt sietős útja
közepén hatalmas alak
állt előttem hangja szélnek
zúgása vizek árja mély
sodrás énekelte
az ő énekét az ő
óriásfenyővé nőtt
fénylő látomását
s a fenyő már csak
porszem volt törpe
egy veréb a bokrok alján
és ez az angyal és ez az
óriástörpe és
mindenütt a kis verebek
és minden sejtés érzés
önálló életre kelt
azt suttogták nekem
azt vésték elmémbe
állj itt mint hegynek orma
hajolj mint széltől a nádszál
szemeddel fogd át
a látóhatárt s mit elképzelsz
álomképek csupasz világ
sose feledd ne hozz átkot magadra
bár éjszaka van
az Úr előtt állsz
Mut zur Demut