Fecónak
Nemlétem kezdetén
Ahogy visszagondolsz
szerettek mindvégig szerettek
s te csak nevettél sírtál
ez a sebed nem gyógyul
legrosszabbak az éjszakák
vég nélkül ki tudja mi űz
ki tudja meddig még
felriadsz csöndes
az utca az ég dereng
kék-fehér-fekete
.
.
Elfáradtam hazatértem
A részvétben bíztam
eleitől fogva
házamba fogadtam
mintha fiam volna
Egy napja ezer év
pedig csak egy sóhaj
telve fájdalommal
néha bús haraggal
A részvétben bíztam
eleitől fogva
házába fogadott
mintha apám volna
.
..
Mese
Ezt el kell meséljem neked
a felhő egyszer tenger
lesz is volt is
az orkán egyszer szellő
lesz is volt is
megáll a levegő megáll
az idő a világ
eltűnik de a dolgok
mind megannyi órjás
mind ősöreg törpe
arcuk meggyötörve
arcuk Isten arca
szíve összetörve
.
.
Egy könnycsepp
Én sírok vagy engem sírnak
időm lejár elidőzöm
megkönnyezem
arcom üres
tükröm tükröm
mondd meg nékem
miért éget minden könnycsepp
milyen láz ez milyen érzet
ami nem fáj mégis éget
éget hűsít kínoz gyógyít
könnycsepp létem hová tűnik
.
.
Ha meghalok
Volt mikor nem voltam
lesz mikor nem leszek
feküdtem a földön
úszom majd az égben
kozmikus sötétben
fénylik semmi létem
mint a csillag ragyog
mint igazgyöngy csillog
porszem voltam
feküdtem a porban
.
.
Könnyűség
Könnyű a verebeknek
ha nem is isznak vagy
nem is esznek nem mert
tudnak repülni ijedten
felrebbenni csipogni
hanem mert nem is tudják
de valaki majd
ad nekik enni-inni
vagy egy szép nap
kipusztulnak
a névsorból kimaradnak
én is néha életemből
kimaradnák kimerednék
a névsorból kimaradnék
mint kis veréb s elrepülnék
.
.
Félúton
Erdő erdő kerek erdő
annak közepébe
szép szál sárga rózsa
Erdő erdő kerek erdő
annak közepébe
jó temető
szép szál piros rózsa
Sárga rózsa
piros rózsa
hazaviszlek
ablakomba
Erdő erdő
sűrű sötét erdö
amott kerekedik
egy fekete felhő
annak közepébe
egy fekete holló
Erdő erdő kerek erdő
tarka mező
szép temető
rózsáim meglelni
hollókat elűzni
fekete felhőben
álomba merülni
sárga rózsa
piros rózsa
életem szerelmem
ez a sűrű erdő
.
.
Modus moriendi
Újra kell születni
újra meg kell halni
az egész világot
mint kenyeret falni
mint egy öregember
aki halni tanul
aki élni tanul
kicsit a világnak
kicsit önmagának
sötétedő házban
közelgő magánynak
.
.
Ahogy vagyok
Nekem saját létem
mint idegen anyag
belül benn a mélyben
formálatlan agyag
.
.
Játék
Látom gyermek
neked minden játék
nagy a sár hát kéred
vegyelek nyakamba
huszár vagy én lovacska
csatába indulunk hát
azt játszom meghalok
játszol velem a halál
szemedben rám mosolyog
játszik velem az élet
játszol velem te gyermek
azt játszod te vagy a győztes
azt játszod most meghalok
.
.
Búgócsiga
Forog velem a világ
a világgal forgok én is
búgva forog e játék
e csigával forgok én is
pörögve búg és énekel
ha nem forog eldől
megáll évtizedekkel
ezelőtt kellett volna így
forogni táncolni holddal
csillagokkal szép leánnyal
fájdalmas már hát nem
engedem hogy fájjon
forgatom el ne dőljön
forogjon búgjon álljon
.
.
Öreg vagyok s gyerek
Szeretem ahogy a nap
pásztázza nappalimat
igaz vigasz
Szeretem ahogy a fény
táncoltat porszemeket
szelíd zenész
A karmester itt az ég
a délelőtti égbolt
gyerek vagyok
Nincs szívemben rémület
nem bánom az éveket
amik süket
Konok sötétben éjben
szétszedték szívem lelkem
földi pokol
Otthonom üres padlás
s egy raboknak való priccs
behunyt szemmel
Emlékszem mozdulatlan
feküdtem sötét katlan
üres szívem
Lettem vénülő ember
szeptember lett november
játszik velem
Akartam lenni bátor
kilencszer tízszer százszor
kevés vigasz
Szerettem ahogy a nap
táncoltat porszemeket
s voltam gyerek
.
.
Ilyen egyszerű élni
Mentem reggel a kertbe
meztéláb nedves fűbe
felreppent egy lepke
mint egy gyermek úgy örültem
nedves fűben elfeküdtem
a kék égben elmerültem
.
Sírvers
Kertem bokraiban
kis verebek élnek
porban fürödnek
morzsát csipegetnek
Kertem bokraiban
kis verebek élnek
síromra ülnek
napnak csicseregnek