Idősebb voltál talán egy másik földrészen
más korban a bátyám lettél volna
persze azóta már de mégis
Mínuszokban a telephelyen és vacogva kint
a terepen esőben hóban aztán megjött a hőség
oly erős volt a nap földhöz vágott
kiégett fű himbált a ponyva résén
mindenütt por szállt a dögmelegben
ingünkön átszivárgott s izzadt hátunk
csíkokban így feketedett
Mi álltunk a tűző napon a kerítés árnyéka
bőrünkbe égett a te helyed üres volt
az éjszakába szöktél sokezer kávés bódulatban
cigid szívtad a biliárdasztalnál
Sokan vagyunk – mondtad prédikáltad
szórtad az igét sokan voltunk
valóban s többé már
nem leszünk annyian
Azokon a folyosókon
körleteken ágyakon csönd van