nem volt még tavaszunk csak ez a május
ez a tomboló harsány zöld és illatos
növések füvek násza ez a május s nyíló
virágként vesz körül s valahonnan mélyről
ismeretlen belső rejtekünkből is ő bódít
taszít e fényes örömburjánzásba s egy
pillanatra a test már nem rohadó húskolonc
eleven táncok édes rángások
szentbeszéde az élet szent
áldott tárulkozása s itt az eredendő a kezdeti
szólal meg s egy napra egy pillanatra
oly féktelen hogy az már új szelídség
Bogarak kövek zsongása elringat tudatunk
új ösvényei tisztásai sodró visszahullás
illatos hajlatokhoz ölhöz szemekbe sejtem
hiába e felülmúlhatatlan öröm visszfényeként
lobognánk lobognánk a hűsítő eső
bőrünket végigperzseli arcom heve rémisztő
szemeid szomorúsága oly szép hullunk egy bizonytalanba
életünk kis rendjei veszve arcom heve rémisztő
szemeid szomorúsága oly szép egy földöntúli
emlék aranykalász hajlongott délután lett
oda viszel oda viszlek ott fogunk élni
itt az este testetlen-csillagtalan