nem volt még tavaszunk csak ez a május
ez a tomboló harsány zöld és illatos
növések füvek násza ez a május s nyíló
virágként vesz körül s valahonnan mélyről
ismeretlen belső rejtekünkből is ő bódít
taszít e fényes örömburjánzásba s egy
pillanatra a test már nem rohadó húskolonc s
gyönyörével telve nem üres habpárna már
édes rángások szentbeszéde az élet szent
áldott tárulkozása s itt az eredendő a kezdeti
szólal meg s egy napra egy pillanatra
oly féktelen hogy az már új szelídség
Bogarak kövek zsongása elringat tudatunk
új ösvényei tisztásai sodró visszahullás
illatos hajlatokhoz ölhöz szemekbe sejtem
hiába e felülmúlhatatlan öröm vissz-
fényeként lobognánk lobognánk a hűsítő eső
bőrünket végigperzseli arcom heve rémisztő
szemeid szomorúsága oly szép hullunk egy bizonytalanba
életünk kis rendjei veszve arcom heve rémisztő
szemeid szomorúsága oly szép egy földöntúli
emlék oda vonzasz oda vonzlak ott fogunk élni
testetlen-csillagtalan
Elment tavaszunk az a május
helyébe forrón ömlött a nap heve
aranykalász hajlongott délután lett
összehúzom kabátom
jön az este