Ez az ősrégi írógép dala
első írógépemé azóta volt
kettő aztán rászoktam
a szövegszerkesztőre szép
betűtípusokra hosszú íre
őre űre ékezettel a képernyő
rabul ejt magaalágyűr
az agysejtek hangyaszorgos rakodása
egybemozdul a mikrocsipek gyenge
áramzsibogásával szinte kikapcsolom
kikapcsolom kikapcsolom magam szinte
mint a kerékpárhimnusz:
„Elől csak rázkódnak a dolgok
elől csak rázkódnak a dolgok
a lámpa, meg a dinamó
csak a dolgok rázkódnak elől
meg az agy”
ahogy futnak maradnak el a tájak
kanyarok úgy ömlik ömlik e
szófolyam kilóméter vagy papír
fölé görnyedek szemem a horizontra
emelni de nehéz hát nyomd meg
nyomd meg
„Elől csak rázkódnak a dolgok
elől csak rázkódnak a dolgok
a lámpa, meg a dinamó
csak a dolgok rázkódnak elől
meg az agy”
gyere érj még utol rejtsd hűvös
egzisztenciád távcső mögé vagy kezed
formáld bölcs kaleidoszkóppá vágódj
nyomomba tekerj a hátsótól néhány
centire kifogom neked a szelet
ez a kerékpárosok schíboletje a
szavakon átrajzóké Word
for Windows felhasználóké
„Elől csak rázkódnak a dolgok
elől csak rázkódnak a dolgok
a lámpa, meg a dinamó
csak a dolgok rázkódnak elől
meg az agy”
refrénen megpihentünk két
versszak között gitár és dobszóló
két horizontélmény között öntudatlan
tekerés két próbálkozás
között ősszöveg két
evezőcsapás közt álomkép
súlytalan szavakra ébredés
formálatlan hovatartozás
Két refrén közt pedálozunk
emlékszem első írógépem hogy
varázsolta hűvössé profibbá egyik
szó után a másikat hogy lett a szellem
munkája függvénykapcsolattá a
mondanivaló elkent változóvá szépült rázkódott
égig repült ily üreskönnyedén
Kiscelli utca, 1988