gyere most menjünk ki kertünkbe
hív Anyánk kora este óta
nézi nézi a csillagos eget
virágoskert odafenn
idelenn az Ő virágai
gyere velem ki a kertbe nézd
mennyi virág tudod
minden délután kijön
a Gyermeknek énekel
aztán kergetőznek
elhevernek a felhőket
a kék eget nézik
Van itt egy ösvény a patak felé
hová a Fiú elvonul egyedül
van egy út egyenes út
vezet a pusztába meredek
ösvény fel a hegyre
Ez az ő kertje titkos átjárással
a szorongás sötét kertjébe
a régen várt találkozás hajnali kertjébe
a két folyóval körülölelt
álomkertbe tele verebekkel
Titokzatos szavakat súg
a délutáni szellő hajlong
a sok fűszál táncol mert boldog
mert ez itt a boldogságok kertje
Anyánk belső kertje minden
rezdülés az ő fohásza
Gyere menjünk most magunkba szívni
angyalokkal elénekelni mindent
kipihenni fáradt fohászokkal
szívből imádkozni kiáltani kérni
S odavinni őket szegényeket
a szegény árvákat Anyánk kis kertjébe
bántás itt nem éri őket mélyet
lélegeznek fekszenek a fűben
hallgatják a szellőt s ahogy jön az alkony
hallják az Úr lépteit s a nagy fa
mellett ahogy megáll s a szegény
árvák a lábához ülnek
lekuporodnak s megkapják az áldást
gyere velem menjünk ki a kertbe
hív Anyánk ez este itt fogunk
aludni kéz a kézben mint
szerelmesek kiknek elég hogy
tudnak szeretni mint a
kicsi gyermek aki mellett
ott ül édesanyja akit őriz
tízezer angyal vagy
mint egy fáradt ember
megőszült már törődött kezekkel
fogja Anyánk kezét mélyen fog
aludni szépet fog álmodni
frissen fog ébredni