gyere most menjünk ki kertünkbe
hív ez a hely hív a kertbe Anyánk
kora este óta nézi nézi
a csillagos eget
virágoskert odafenn
Anyánk virágai
a kertben idelenn
gyere velem ki a kertbe nézd
mennyi virág tudod
minden délután kijöttek
a Gyermekkel csak úgy
hol énekelni hol kergetőzni
hol csak elheverni
a felhőket a kék eget nézni
Innen van ösvény ki a patak mellé
hová a Fiú elvonult egyedül
van innen út egyenes
út vezet a pusztába
meredek ösvény fel a hegyre
ez az ő kertje titkos átjárással
a halálos szorongás sötét kertjébe
a feltámadás hajnali kertjébe
a két folyóval körülölelt
álomkertbe tele verebekkel
Titokzatos szavakat súg
a délutáni szellő a mező hajlong
minden fűszál táncol mert
boldog mert ez itt
a boldogságok kertje
Anyánk belső kertje
minden rezdülés
az ő fohásza
minden rezdülését
minden angyal súgja
Gyere menjünk minden rezdülését
magunkba szívni angyalokkal
mind elénekelni mindent kipihenni
fáradt fohászokkal
szívből imádkozni
kiáltani kérni
S odavinni őket szegényeket
a szegény árvákat Anyánk kis kertjébe
bántás itt nem éri őket
mélyet lélegeznek fekszenek a fűben
hallgatják a szellőt s ahogy jön az alkony
hallják az Úr lépteit s a nagy fa
mellett ahogy megáll
s a szegény árvák
a lábához ülnek
lekuporodnak
megkapják az áldást
gyere velem menjünk ki a kertbe
hív Anyánk ez este itt fogunk
aludni kéz a kézben mint
a szerelmesek kiknek elég
hogy tudnak szeretni
mint a kicsi gyermek aki mellett
ott ül édesanyja akit őriz
tízezer angyal vagy
mint egy fáradt ember
megőszült már törődött kezekkel
fogja Anyánk kezét itt a kertben
mélyen fog aludni
szépet fog álmodni
frissen fog ébredni