Nem gondoltam soha ilyesmire pedig
világos meg kell írjam le kell
írjak mindent az elejétől fogva
nem tudtam nem figyelni
nem tudtam nem nézni
az arcokat nem is tudom
talán igazán láttam őket se
nem tűz volt ez nem
bizonyosság nem erő valami
tágasabb magasabb voltak
szavak megmaradtak
Nem gondoltam rá hogy
egyszer majd leírom
ha fel akarom idézni
tompaság vesz erőt rajtam
képzetem sincs róla aztán
csak úgy elkezdem leírni
eszembe jutnak részletek rögtön
érzem mi a közepe ami
nem csak történés vagy
esemény sok dolog van a közepén
jó bonyolult a történet és
nem tudom a sorrendet mégis
írok ez az ami számít hirtelen
látom már egyben ahogy
meglepő dolgok előzmény
nélkül mégis értettem
mégis emlékszem
És szeretem ezt ahogy most
ülök a kertben megjöttek
a verebek surranó
hang csipogás jól esik
látni őket rájuk mosolygok
lelassulok vissza a papírhoz
maguktól folynak ki belőlem a szavak
Olyan az érzés mintha
erősen véreznék de nem rossz
mintha látnám magam
lassan békében meghalni
figyelem kicsit magamat
aztán hagyom elmaszatolódik
elfáradtam a verebek is
eltűntek nem baj leírtam