Nem gondoltam soha ilyesmire pedig
világos meg kell írjam le kell
írjak mindent az elejétől fogva
nem tudtam nem figyelni
nem tudtam nem nézni
az arcokat nem is tudom
talán igazán láttam őket se
nem tűz volt ez nem
bizonyosság nem erő valami
tágasabb magasabb hát a szavak
mind megmaradtak
Nem gondoltam rá hogy
egyszer majd leírom
máskor ha fel akarom idézni először
tompaság vesz erőt rajtam
képzetem sincs róla hol
kezdhetném el egy légy zümmög aztán
minden eszembe jut részletek
rögtön érzem mi a közepe ami
nem csak történés vagy
esemény sok dolog van a közepén
jó bonyolult a történet szétbogozhatatlan
és nem tudom a sorrendet mégis
el kezdem írni ez az ami számít
hirtelen látom már egyben
ahogy meglepő dolgok előzmény
nélkül mégis értettem
mégis emlékszem
És szeretem ezt ahogy most
ülök a kertben megjöttek
a verebek surranó
hang csipogás jól esik
látni őket rájuk mosolygok
lelassulok vissza a papírhoz
maguktól folynak ki belőlem a szavak
Olyan az érzés mintha
erősen véreznék de nem rossz
mintha látnám magam
lassan békében meghalni
figyelem kicsit magamat
aztán elmaszatolódik megint
minden tompa leszek
elfáradtam a verebek is
eltűntek nem baj leírtam