Hat szárnya van
hét szeme
a harmadik kerub
szava kétélű kard
tisztán tárgyilagos
tűhegy pontos
a titkos szobában
csak ő és én
és minden ősöm
és minden álmom
Volt az a hajóút
az is éber álom
dél-olasz város
hova visszavágyom
déli hőségben
most már örökké
hajónk hatalmas
mint valami herceg
itt akarok élni
ezt akarom látni
tudom ez csak álom
tudom, de a mélyben
a fényes sötétben
mindig is e herceg
mindig is ő voltam
hirtelen váltással máshol
pályaudvar, ócska buszok között
fedett csatornában
másik hajó pöfög
ablak mellett ülök
nem tudom hol járunk
Most apám nyakában
megyünk fel a hegyre
a hatalmas szálfák
mind az égig érnek
én az ő nyakában
meredek hegyoldal
Isten visz fel engem
végig a gerincen
a régi hegyre
A titkos szobában
a harmadik kerub
figyelmesen hallgat
körülöttünk semmi
csak a titkos szoba
lebeg moccanatlan
egyenesen halad
Az utolsó óra
ragyog a sötétben
mindegy melyik évben
mindegy melyik házban
tűhegy pontos szavak
pontos hallgatások
a harmadik kerub
talán előszörre
talán utoljára
ezt az órát
elviszem magammal
hiszen ezért jöttem
eltelik a szoba
lelkem énekével
hirtelen a lelkem
eltel ujjongással
ősi katedrális
egy remete lakja
a harmadik kerub
emberi alakja
eltelik a lelkem
boldog fájdalommal
itt otthon lehetettem
látom láthatatlan
kerub lettem
talán meg is haltam
ezt viszem magammal
élek s halott vagyok
csak nyomorult ember
de már halhatatlan