Volt egy üres délutánom gondoltam most fogom magam
és semmit nem csinálok ülök a kezem az ölembe ejtve
bámulok ki a fejemből meglepően könnyen ment egész addig amíg
észlelni nem kezdtem hogy mondogatom
most fogom magam és nem csinálok semmit
de mi az hogy fogom magam de hát akkor pont csinálok valamit
nem is akármit fogom magamat miközben
pont arra vágytam a legkevésbé hogy valamit fogjak
pont azt nem akartam, hogy fogva legyek
nem akartam semminek neki kezdeni de
hát azt hogy kell elkezdeni mert az könnyű hogy
nem rohanok nem sietek könnyű itt ülni
sokáig mozdulatlan de hogy mi által
tűnik el belőlem ez a most majd én nekikezdek
ezt valahogy máshogy kéne és már rohangálnak a gondolataim
és már megint fojtogat hogy végül is csak adott időkerettel
dolgozom nekem úgy látszik a teljes elengedettség
egy feladat amire ráfeszülök magamnak adtam ezért
most már muszáj végigcsinálni vagy
muszáj feladni hagyni a csudába
akkor már inkább tényleg feladom
ezt az egészet talán szorítsam magam a karosszékbe
fáj ennek a nevetségesen egyszerű feladatnak
a lehetetlensége hogy még csak elkezdeni se tudom
hogy ne fogjam magam hogy ne legyek fogva
egy sötét völgyben érzem magam mindjárt sírok
a völgy a képzeletem játéka de kiút nincs belőle
fogva tart hol ez hol az jut eszembe
most ez a meredek völgy ahogy másznék ki
és visszacsúszok egy nem várt zuhanás
veszi kezdetét veszélyben érzem magam
nem félelem csak valami rajtam kívüli erő hatalma ez
ez az idegen hatalom dobál nem is idegen
az én képzeletem én zuhanok én képzelem
magam ide az ismeretlen völgybe
az én völgyem ami ismeretlenül fogva tart
Az én sötétem fogott engem és elkezdett valamit
úgy látszik észre se vettem de
elkezdett valamit ami nem jó érzés
nem ennek akartam nekikezdeni csak
közben áthangolódtam talán valami zsoltár
is beleszólt meg az a régi zuhanás-álom
talán az a bajom hogy akár fogom magam
akár csak történik velem valami
hiányzik valami belső fény ami érthetőbbé
teszi ami velem történik vagy amit én csinálok
Végülis mindegy a kérdés inkább az hogy ez a helyzet itt
nagyobb-e nálam mert ha tudom hogy nagyobb
akkor egyszerűen csak tudom hogy ezt most nem
én csinálom nincs ebben semmi különös
semmi csodás de talán nem is tanulható
csak épp most megint valamit észleltem ami
valami egészen alapvető szerkezete
a pillanatnak valami hála mindenképp van benne
de semmiképp se túl vallásos dolog de
mégis van benne valami külső segítség
hogy nem én csinálom hogy van itt valami
valaki nézi vagy egyszerűen csak nagyobb nálam
mindegy is egyébként már nem
a völgyben vagyok valami ismerős
mező valami ismerős délután azt hiszem
pont erre vágytam és azt hiszem
pont ugyanígy
Pestimre, 2025. március