Délutáni szunyókálásból ébredek
valamit álmodtam még hallom
a te tiszta hangod önkéntelen
feléd fordulok arcomról törlöm
a te könnyeid itt jártál itt
sírtál itt folytak könnyeid
sírtak veled a fák bokrok
veled sírtak nevettek s velük
e szegény népség sok kis veréb
port isznak port esznek
porban fürdenek porban ünnepelnek
ugrálva lépegetnek a te
drága kis verebeid
rám hagytad őket
s hogy felkelek riadtan
szétrebbennek
Mut zur Demut