“Egyszer Léonie, úgy gondolva, hogy nagy ő már a babázáshoz, odahozott nekünk egy kosarat, amely tele volt babaruhával, ruhának való szép anyagdarabokkal, a tetején feküdt a babája. – „Nesztek, testvérkéim, mondta, válasszatok, ezt mind nektek adom. Céline nyújtotta a kezét s elvett egy kedvére való kis csomag pántlikát. Pillanatnyi gondolkodás után én is nyújtottam a kezem s ezt mondva: – „Én az egészet választom!”, teketória nélkül hatalmamba kerítettem a kosarat ( … ) Gyermekkoromnak ez a kis mozzanata egybefoglalja egész életemet (…) „Istenem, „az egészet választom”. Nem akarok félig-szent lenni (…) „Egészében választom azt, amit Te akarsz! …”
Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza, Ecclesia, Budapest, 1995. 11-12.
A kisgyermekkori énem ösztönös döntése, mellyel ráéreztem küldetésem közepére, amiről akkor még, nyilván, semmit sem tudtam. A lelkem nagyobbik felének első szavai, titkos bölcsessége, s ha valami segíthet megérteni, hogy mire is születtem, hát odahallgatok, utólag, ötvenéves távlatból is. Mintha nem is én lettem volna az, aki ezt kimondta, megtörtént velem, talán a lelkem nagyobbik felében, az aki nagyobb nálam, a nagyság Lelke, aki által egészen én mondtam ki, aki nem tett ott akkor semmi mást, csak azt hogy én mondtam ki, az egész, teljes énem, aki vagyok, akit csak Ő ismer, bensőségesen, aki által egészen azt választom aki vagyok, aki végül is lenne akarok, aki én lenni akarok, akit Ő alkotott, aki épp olyan, mint amit Ő akart, aki épp az, akit akart, mert így alkotott, erre a minden másnál teljesebb szabadságra, merthogy ez a teljes szabadság, nyilván, így mondani: “egészen választom” …