Ez a puszta a démonok hazája a
Sátán tanyája élhetetlen vidék
nappali lázálmok és félelmes éjszakák
Őseink szálláshelye ők még
jól tűrték a hőséget erősek voltak
a porfelhőben az Úr volt velük
Kert volt itt valamikor mondja az öreg
hosszú este tűz mellett mégis félek
rosszul alszom mostanában
verebek lakták mondja a bokrok
alját hajnalban még itt van
a kert illata az első derengéssel
oldódik rettegésem talán most már
kiáltam e próbát elviselem a
maradék rettegést elviselhetetlen
undok évek terhét hordozom
Talán kiálltam talán elhiszem a féllábú
vénembernek hogy megesik
évszázadonként kétszer
háromszor is mikor már kiégett a fű
a szélütött öreg esküszik rá a szegény föld
s a zaklatott szegények arra ébrednek ilyenkor
víz víz mindenütt
víz víz ameddig csak a szem ellát