Nagyböjt-Húsvét 2025
Ebben a nagyböjti-húsvéti lelkigyakorlatban is a krisztusi megváltás megünneplésére készülünk – a sajátos nézőpont most az, hogy a készület során, Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról elmélkedve elsősorban az Atya szeretetét szeretnénk jobban megismerni.
A mi megváltásunk végső forrása az Atya szeretete – mert mindennek Ő a végső forrása, az eredet nélküli eredet, akitől a Fiú származik, és aki senkitől sem származik. A megváltás végső forrása, a bűnök megváltásának végső forrása, a halál hatalma megtörésének végső forrása: az Atya izzó szeretete.
Amikor “értünk adja a Fiát”, abban nincsen semmi “szeretetmegvonás” a Fiúval szemben. Nagy misztérium ez, ehhez a misztériumhoz, az Atya “nagypénteki sírásához” szeretnénk ebben a lelkigyakorlatban közelebb kerülni.
(Az első három hét anyagának nyomtatható verziója letölthető itt.)
(A negyedik-ötödik-hatodik-hetedik hét anyaga pedig itt.)
(Itt hallgatható megy egy bevezető a lelkigyakorlathoz, itt meg egy hanganyag Isten atyaságához))
I. Bevezető hét
III. 10-16.
Kért tapasztalat: Atyám, add, hogy jobban befogadjam a Te szereteted!
Hétfő: Leborulás az Atya előtt. Egész lényemet átadom az Atyának.
– Ismételgethetem: Atyám! Atyám mutasd meg nekem szereteted! Gyermeked vagyok!
– A képzelet imájával ott lehetek az angyalok kórusában, akik leborulnak az Atya előtt
– vagy magasztalhatom Jézussal az Atyát (Mt 11,25)
Kedd: Levélima arról, hogy mit várok a lelkigyakorlattól – az Atyának címezve
Szerda: Ef 1,3-10 – biblikus ima
Csütörtök: Zsolt 103 (Áldjad lelkem az Urat ….)
(A zsoltárt úgy tekintsem, mint amely az Úr alatt kifejezetten az Atyát érti)
(Itt találok egy rövid leírást a zsoltárokkal való imádkozásról)
Péntek: Kereszthódolat.
Az Atya szeretetével nézzem Fiának szenvedését. Lássam az Atya fájdalmát, „vérző szívét”, aki ugyanakkor „miérettünk” mégis elfogadja a Fiú önmagát felajánló, odaadó áldozatát. Ők egyek ebben a „végletekig odaadó szeretetben”. Kérjem Istent, hogy tudjam ennek a köztük való – és egyben értünk való – szeretetkapcsolatot egyre mélyebben megérteni és „viszontszeretni”.
Szombat: Mária házában.
Mária anyai szeretete a Fia iránt –az Atya Fia iránti szeretetének a földi mása. Az angyali üdvözlettől kezdve ott van a tudása arról, hogy Isten valóban Atya – az ő fiának valóságos atyja – ez egy mély elmélkedésre vezeti őt Isten atyai szeretetéről. Mária is megbocsátotta nekünk Fia halálát, „elfogadta” Fia áldozatát, miközben édesanyjaként keservesen szenvedett látva-átérezve Fia fájdalmát. Mária ilyen értelemben nem csak mélyen ismeri az Atya szeretetét, hanem egyben elénk is éli.
Vasárnap: Összegzés – a hét végén.
Szánjak rá egy fél órát, hogy elolvasom a jegyzeteim, és megvizsgálom: Mi az, ami most is megmozgat, amiben az Úr akaratát leginkább érzékelem? Hogyan mélyül el bennem, hogy mire vágyok igazán? Hogyan akar engem a lelkigyakorlatban vezetni? Írjak egy kérő-hálaadó-elmélkedő imát, amit hétről-hétre továbbírhatok, átfogalmazhatok. A jövő héten minden nap legalább reggel és este olvassam el ezt az imát.
Szövetségkötés hete
III. 17-23.
Kért tapasztalat: Atyám, add, hogy tudjuk egymást a Te szereteteddel nézni!
E hét témája: „A csoport szövetségkötése” Fontos a csoport – egymásra igent mondunk. CSAK a lelkigyakorlat keretein belül! Mert: az Úrban van ez a szövetség! Mindennap imádkozunk a csoport egyik tagjáért– az ő lelkigyakorlatáért. A másikért való ima is szembesít a saját témáimmal. „Amit a másiknak kérek – kérjem magamnak is!”
Minden nap a csoport egy-egy tagjáért imádkozunk az alábbi imamódokból egyet választva. (Lehet egy imamódot többször is választani) Amikor értem imádkoznak, lehetőleg kövessem az erre a napra javasol módot.
Hétfő: Leborulás az Atya előtt. Egész lényemet átadom az Atyának.
Ha a csoportban csak öten vagyunk, akkor az első nap most is leborulás az Atya előtt – csak most ezt Mária házában tegyem. Gondolatban Máriával együtt borulok le az Atya előtt.
Ima a másikért – lehetőségek
Mi: Jézus új családja – Mk 3, 31-35 Biblikus ima
A viharban találkozunk Jézus nagyságával – Mk 4, 35-41 Biblikus ima
Kapcsolatunk története Képregényima
A másik élete Ima rajzzal
Együtt Mária házában Ima belső képpel
Ima önmagamért – a lelkigyakorlatomért
1. Mária házában vagyunk. Mária is itt van. Ő egészen hiszi Isten jelenlétét. Helyettem is hiszi-tudja, hogy Isten engem vezetni akar.
2. Imabeszélgetés Máriával. Elmondom neki, hogy miért kezdem el a lelkigyakorlatot, mit szeretnék stb. Ő szeretettel hallgat meg, ért engem, velem érez. Nem tanít, de megáld engem.
3. A társak imája. Most érzékelem, hogy a többiek is itt vannak a Házban: a lelkigyakorlatos csoport tagjai, a háttérimádkozóim. Mind egyenként is imádkoznak értem, megáldanak engem.
4. Imabeszélgetés Jézussal.Végül megjelenik az Úr, és Mária odavezet hozzá.
Összegzés – a hét végén.
Szánjak rá egy fél órát, hogy elolvasom a jegyzeteim, és megvizsgálom:
Mi az, ami most is megmozgat, amiben az Úr akaratát leginkább érzékelem?
Hogyan mélyül el bennem, hogy mire vágyok igazán?
Hogyan akar engem a lelkigyakorlatban vezetni?
Harmadik hét: Atya-Isten-képem formálódása
III. 24-30.
Kért tapasztalat: Atyám, add, hogy olyannak tudjalak látni, amilyen vagy!
Hétfő: Leborulás az Atya előtt. Egész lényemet átadom az Atyának.
Kedd: “Lassú olvasás – elmélkedés”
“Miért nehéz nekünk az Atyához fordulni?” (Nemeshegyi Péter SJ írása alapján)
“Hat fő okot lehetne felsorolni, amelyek – bár néha egymással ellentétesek – végül oda vezettek, hogy Jézusnak az Atya Istennel való csodálatos viszonyát sok keresztény, sajnálatos módon, nem teszi kellőképpen magáévá. Lássuk ezeket az okokat.
1. A vallástörténeti kutatások kimutatták, hogy sok primitív néptörzs egy atyának szólított főistenséget imádott. A neves verbita vallástörténész, Wilhelm Schmidt úgy vélekedett, hogy az egy Atya Isten imádása alkotta az emberiség legősibb vallását. E nézetet a későbbi kutatások megkérdőjelezték ugyan, de annyi bizonyos, hogy sok primitív néptörzsnél megtalálható az Atya Isten kultusza, akit jó és szerető Istenként tisztelnek. De éppen azért, mert ezt az Istent jónak tartják, gyakran előfordul e népeknél, hogy vallási életükben a figyelem nem őrá, hanem közelebbi istenségekre irányul, akiket vagy ki kell engesztelni, hogy kárt ne okozzanak, vagy arra kell ráhangolni, hogy hathatósan segítsenek. A jó Atya Isten távol van, és nem avatkozik bele a világ ügyeibe. Ezért nevezték el a vallástörténészek az ilyen istent „deus otiosus”-nak, „tétlenségben nyugvó istennek”. Nem hatott-e ez az érzés egyes keresztény hívőkre is, akik öntudatlanul úgy gondolják, hogy hathatósabb a Jézushoz, Máriához vagy a szentekhez intézett ima a közvetlenül az Atya Istenhez intézett imánál?
2. Az Atya Istennel való viszonyt megnehezítő másik, az előzővel ellentétes ok a mai feminista teológiában merült fel. A feminista teológusok az Atya Istenben a patriarchális férfiuralom szentesítőjét látják. A patriarchális társadalomban a nő és a gyermekek az atya tulajdonai, kikkel tetszése szerint rendelkezhet. Neki mindenki más teljes engedelmességgel tartozik. Azáltal, hogy az Istent atyának mondjuk, a férfinemet részesítjük előnyben a női nemmel szemben. Ilyen patriarchális felfogás … a szentírás egyes szövegeiben is látható (pl. 1Kor 11,3), és végigvonul szinte napjainkig az egész keresztény hagyományon. Ezért a feminista teológusok az Atya elnevezést más elnevezésekkel (pl. Teremtő stb.) szeretnék helyettesíteni.
(3. …)
4. A megváltástan középkori alakulása szintén megnehezítette az Atya Istennel való viszonyt. A hittudósok, Anzelmust követve, egyre inkább a megváltás fölfelé szálló vonalát hangsúlyozták. A „bűneinkért helyettünk vállalt elégtétel” (satisfactio vicaria) lett a kereszthalál által történő megváltás megértésének fő kategóriája. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy az Atya Istennek először az igazságosság követelményeit kellett kielégítenie, vagyis a bűnökért járó büntetés elviselését megkövetelnie. Ezt vállalta Jézus helyettünk. Így múlhatott el az Atya Isten méltó haragja, és áradhatott ki ránk irgalma.
E felfogás, az azt alátámasztani látszó néhány szentírási szöveg (2Kor 5,21; Gal 3,13; 1Pét 2,24) ellenére, alapvetően téves. Az egész megváltás műve az Atya Isten ingyenes, mindent megelőző szeretetéből ered. Sok kereszténynek tudatát azonban mind a mai napig befolyásolja a haragvó Atya Isten képe, akinek haragja addig meg nem enyhül, míg vért nem lát, legyen az akár az ő ártatlan Fiának vére. Nem csoda, hogy az emberek az ilyennek képzelt Istenhez nem tudnak vonzódni.
5. A szentháromságtan alakulása a nyugati egyházban szintén hozzájárult az Atya Isten elhanyagolásához. Az ókori egyház minden hitvallásában az első hitágazat így szól: „Hiszek az Istenben, mindenható Atyában.” Az eredeti görög szöveget pontosabban így kellene fordítani: „Hiszek a mindeneken uralkodó egy Atya Istenben.” Ezután következik az Atya Istennel egylényegű Fiú Isten és az Atyával és Fiúval együtt imádandó Szentlélek megvallása. E három „ágazatból” áll az eredeti hiszekegy.
Ágoston óta azonban a nyugati teológia másképpen közelíti meg a Szentháromság misztériumát. Először az egy Isten létét, az egyetlen és osztatlan isteni Természetet vallja meg, és csak utána teszi hozzá, hogy ebben az egy Istenben három személy létezik: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. … Pedig az eredeti hitvallásban … az első hitágazat egy összefüggő egész: „Hiszek a mindenható egy Atya Istenben.” Így az „Isten” szó a nyugati keresztények számára egyre inkább az egy és háromságos isteni Lényeget kezdte jelenteni, és amikor a szentírásban az „Isten” szót olvasták, sokan ugyancsak nem az Atya Istenre, hanem az egy és háromságos Istenre gondoltak.
6. Egy utolsó nehézség a modern társadalom apanélküliségéből származik. A szociológusok és pszichológusok hangoztatják, hogy a mai társadalomból kiveszett a tekintélyes és gondoskodó családapa alakja. Nemcsak az a probléma, hogy az apák idejük nagy részét a családtól távol töltik, hanem a rohamosan változó és a jövő felé orientálódó mai társadalomban az apák gyermekeik számára már nem a kötelező hagyomány képviselői. Elvesztették magabiztosságukat, tekintélyük megcsorbult. Az anya alakja még inkább élő valóság a mai világban, de az apák eljelentéktelenedtek. Ezért nem ébreszt az emberek lelkében jelentős visszhangot az, hogy az Istent Atyának mondjuk.
Mindezek a nehézségek valósak. De nagy részük téves vagy elégtelen eszmefutattásokból ered. … igyekezzünk e nehézségeket feloldva újra felfedezni azt, akit Jézus nekünk kinyilatkoztatott. Hiszen őróla mondotta imájában: „Atyám, az örök élet az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent.” (Jn 17,3)
Szerda: Élettörténetem áttekintése: kik formálták az Atyáról való gondolkodásomat? A szüleimmel, tanáraimmal, papokkal vagy más tekintélyszemélyekkel való kapcsolataim hogyan hathattak istenképemre, a bizalomra és a szabadságra – vagy annak hiányosságaira – amellyel imádkozom?
Csütörtök: Élettörténetem áttekintése: életem milyen sorseseményeimben éltem meg: Isten nekem is gondviselő Atyám? Vagy milyen fontos eseményekben sérült bennem az Atyára való ráhagyatkozás?
Péntek: Lk 15, 11-32
Én vagyok a tékozló fiú, akarok találkozni az engem hazaváró Atya szeretetével.
Kérem, hogy ebben a találkozásban gyógyuljon bennem mindaz, ami miatt nem ismerem, félreértem, visszautasítom az ő szeretetét.
Szombat: Mária házában.
Mária életéből felidézem azokat az eseményeket, amelyek formálhatták az Atya iránti bizalmát. Tanulom Máriától: milyen valójában az Atya szeretete
Vasárnap: Összegzés – a hét végén.
Szánjak rá egy fél órát, hogy elolvasom a jegyzeteim, és megvizsgálom: Mi az, ami most is megmozgat, amiben az Úr akaratát leginkább érzékelem? Hogyan mélyül el bennem, hogy mire vágyok igazán? Hogyan akar engem a lelkigyakorlatban vezetni? Írjak egy kérő-hálaadó-elmélkedő imát, amit hétről-hétre továbbírhatok, átfogalmazhatok. A jövő héten minden nap legalább reggel és este olvassam el ezt az imát.
(Az első három hét anyagának nyomtatható verziója letölthető itt)
Negyedik hét: Jézus földi működése az Atya szemével
III. 31. – IV. 6.
Kért tapasztalat: Atyám, add, hogy jobban megismerjem azt a szeretetet, mellyel Fiadat szeretted!
- nap: Leborulás az örök Szentháromság előtt.
Szemléljem örök önátadásukat. Az Atya: egészen adja egész önmagát, isteni lényegét, „mindenét”, „egész vagyonát” – a legteljesebb ingyenességben. Az Atya „tisztán létajándékozó szeretet”. A Fiú, önmagát egészen kitárva az Atya előtt, befogadja saját létét, egészen ráhagyatkozik az Atya létadására. Ezzel teljesen elismeri az Atya nagyságát, hatalmát irgalmát – hiszen a létadás az irgalom első cselekedete – bölcsességét.
Az Atya önátadása a Fiú szemében őszinte, önzetlen, jóságos, autentikus, egészen szent. S a Fiú is, ugyanilyen fenséges módon, hálából átadja egész lényét az Atyának: a Fiú hálája is „tisztán létajándékozó szeretet”. Az Ő hála-önátadása egyfajta igazolása annak, hogy az Atya önátadása valóságos, teljes, feltétel nélküli. A Fiú önátadásának forrása öröktől és örökre az Atya önátadása. Mindketten eleve lemondanak arról, hogy létük ezen önátadáson „túl”, ennek a terén „kívűl” bármi másról szóljon, bármi másból forrásozzon.
S mégis, az örökkévalóságban a másik önállóságát mély tisztelettel veszik körül. A szeretetben való „közelségüket” áthangolja, hogy – önállóságuk által – egymáshoz fordulások számunkra elképzelhetetlen távolságot fog át. Mélységes tisztelet hangolja át a mégnagyobb szeretetre őket. Bizonyos értelemben a három isteni személy különbözőségét a szeretet mint a másiknak szóló, nagyon személyes légkörű tisztelet hozza létre (Kentenich atya).
A Lélek: egész lényét az Atya és Fiú önátadásának hordozásának rendeli alá. Lemond arról, hogy a szeretet és tisztelet hordozásán „túl”, az Atya és a Fiú közelségének és távolságának misztériumán „kívűl” léte bármi másról szóljon.
Így a Szentháromság öröktől egészen belülről ismeri a szeretetnek azt a világát, amely Jézus halálának pillanatában tárul a mi szemünk elé: a teljes önátadást a halálig, az Atya és a Fiú közelségét és távolságát, mások elhordozását.
Boruljak le e misztérium előtt, kérjem ennek egyre mélyebb ismeretét. - nap. Jn 1, 1-18 Az Ige testté lett, köztünk lakott.
Ő volt a világosság. Övéihez jött, de övéi nem fogadták be. Jézus örök önátadását az Atyának emberként is megéli. Emberként ugyanabban a szabadságban és bizalomban teszi ezt, mint az örökkévalóságban. Az Atya is, Jézus földi életének egész idején adja lényegét, istenségét, mindenét a Fiúnak. A Lélek pedig végig hordozza azt a „távolságot”, ami a megtestesülés által az ember Jézus és az Atya között – a föld és a menny között – kifeszül. - nap. Jn 2, 14-22 „Atyám háza”
Jézus különleges kapcsolata az Atyával: számára a Templom egyszerűen csak az Ő Atyjának háza. Ugyanakkor Jézus teste az új templom: benne az isteni valóság teljessége lakozik. Az Ő halála és feltámadása: az új Templom felépítése, az új „találkozás sátrának” felállítása. A tökéletes istentisztelet helye. - nap: Jn 3, 1-21
Az Atya átadja a Fiút. Nem megöli, nem feláldozza, hanem – saját önátadása „meghosszabbításaként” – átadja a világ üdvösségéért. Ezen „átadás” minden mozzanatában isteni, szabad, kölcsönös bizalommal telt önátadás – mert ennek alapja, háttere az örökkévalóságban: az Atya, a Fiú és a Lélek együtt-egymásnak történő önátadása. E szakaszban nincs szó büntetésről, engesztelésről, mert a megváltás első mozzanatáról, a minden más szempontot megelőző isteni szeretetről szól, mely a megváltás eseményének „vezérmotívuma”. - nap: Jn 6, 26-58. „Én vagyok az élet kenyere” „Atyám akarata”
Az életadó kenyér motívumában úgy lesz az isteni önátadás összefoglalva, hogy egyben magába foglalja az Egyház életét, az eucharisztiát és az örök élet ajándékát. Ez a kenyér pedig nem „csak” valamilyen fenséges isteni ajándék, hanem maga a Fiú. Mégpedig épp szabad-engedelmes önátadása által. - nap. Jn 10, 11-18 „Én vagyok a jó pásztor”
Életét adja juhaiért – szabadon, megváltói öntudata teljességében. Mert ismeri az Atya önátadását, és ismeri juhait, akiknek nincs más pásztoruk, nincs más aki hazavezesse őket. - nap. Mária házában. Mária házában beszélgetünk, ami az Atya örök házának földi mása. Máriával beszélgetünk, akinek fia iránti szeretete az Atya szeretetének földi tükre. Őt kérdezgetem az önátadás misztériumáról, megváltó erejéről. Ez a beszélgetés egyben összefoglalása a hétnek: Máriának mondom el mindazt, amit a héten megértettem, amiben jobban megismertem az Atya szeretetét.
Ötödik hét: Jézus áldozata az Atya szemével
IV. 7-13.
Kért tapasztalat: Atyám, add, hogy jobban megismerjem üdvözítő akaratod!
A hét első öt napján a Zsidó levélből vett idézetekkel imádkozunk.
Ez a szentírási könyv valójában nem levél, hanem „keresztény midrás”. A midrás rabbinikus műfaj. A keresztény szerző igen jól ismeri a zsidó írásokat, irodalmi formákat, és ami igazán fontos: az áldozatbemutatás zsidó teológiáját. Erre építve, ennek fogalmaival igazolja: Jézus az igazi, Istennek tetsző, az Atya szeretete által rendelt, az egész emberiséget valóban képviselő és egybefoglaló főpap, aki egyetlen áldozatával bemutatta a tökéletes istentiszteletet, helyreállította az Isten és ember közötti kapcsolatot, megnyitotta számunkra a mennyei sátort és értünk helyettesítő engesztelő áldozatot mutatott be. Ezeket a szempontokat foglalja egybe a kifejezés, melynek jelentése sokak számára „elmaszatolódott: Ő a kereszthalála által végbevitte a megváltást.
Most tehát ezeket a szempontokat szeretnénk a Zsidó levél segítségével átimádkozni. Ez inkább elmélkedés, „lassú olvasás” (Matta el Meszkin), mely olvasásról feltételezzük, hogy „kézenfogva vezetés” (Szent Viktori Hugó) az Úr részéről. Persze szeretnénk, ha az elmélkedés több lenne mint olvasás. Újra Hugót hallgassuk: „Az elmélkedés megfontolt, lankadatlan gondolkodás, mely okosan fürkészi a dolgok okát és eredetét, természetét és hasznát. Az elmélkedés az olvasással veszi kezdetét, de nem kötik az olvasás szabályai, előírásai. Abban leli ugyanis örömét, hogy nyílt térségben nyargal, ahol szabad, átható tekintetét az igazság szemlélésére függeszti, és a dolgok hol egyik, hol másik okát érinti, máskor a mélybe hatol, semmit nem hagyva kétségben vagy homályban. A tanulmányok kezdete tehát az olvasás, a tökéletessége pedig az elmélkedés, melyet ha valaki megtanul meghitten szeretni, kész lesz több időt szentelni rá. Az életét igen örömtelivé teszi, és benne a megpróbáltatások közepette is a legnagyobb vigaszra lel. Leginkább ez vonja el a lelket a földi tevés-vevés zajától, és valamiképp már ebben az életben az örök nyugalom édességéből ad kóstolót.” Az elmélkedés Hugó szerint a gondolkodástól főként abban különbözik, hogy nem csapongó, hanem módszeres, vizsgálódó jellegű, a szemlélődéstől pedig az különbözteti meg, hogy mindig egy bizonyos tárgyra irányul, melyet kitartóan, fáradságos munkával, alaposan igyekszik körbejárni. Az elmélkedés: hűséges keresés, melynek célja egy mélyebb megértés, melynek jele és gyümölcse egy rácsodálkozás, mely tiszteletet, áhítatot ébreszt. Ennek köszönhető, hogy a lélek figyelme szinte rászegeződik az újdonságra.
Ez az elmélkedés mitől imádság? A már említett „kézenfogva vezetésen túl elsősorban azért, mert az isteni bölcsesség „terében történik”, az Úr színe előtt, az Ő titkait kívánja – jobban megértve – jobban megszeretni, azokba jobban behatolni, azok által jobban megragadva lenni. Ilyen módon persze az igazi elmélkedés egy mélyebb vidékre, a szemlélődés útjára vezet el minket.
Talán jó kiindulópontnak a megváltással kapcsolatban még felrajzolni e szónak az Újszövetségi szentírásban található fő jelentésárnyalatait. Ezeket most hét – viszonylag – egyszerű mondatba foglaljuk össze, egyelőre még a rendszerezés szándéka nélkül.
– A megváltás forrása az Atya feltétlen, örök szeretete , minden e szeretet erejéből történik.
– Jézus tanítása lett az új Törvény.
– Jézus miértünk halt meg.
– Jézus halála helyettesítő, engesztelő áldozat.
– A bűntelen Krisztus és a bűnös ember „helyet cserélt”.
– Felszabadultunk a bűn, a halál, a büntető harag
és a Sátán hatalma alól.
– Az isteni élet részesei lettünk.
A napi szakaszok illetve témák:
- Zsid 5, 7-6
- Zsid 9, 11-15
- Zsid 9, 23-28
- Zsid 10, 1-23
- Zsid 12, 18-24
- Kereszthódolat
- Mária házában – összefoglalás
Hatodik hét: Jézus órája az Atya szemével
IV. 14-19.
Kért tapasztalat: Atyám, add, hogy jobban megismerjem üdvözítő akaratod!
Nagyhétfő. Levélima az Atyának címzett levéllel – ezzel a kérdéssel: „Atyám mit érzel most?” Természetesen Istenben nincsenek emberi értelemben vett érzések. Mégis, ezen emberi nézőpont segíthet megérteni, „mi lakik az Atya szívében”
Nagykedd. Jn 12, 1-11. Betánia
Nagyszerda. Jn 17. Jézus főpapi imája
A Szent Három napon a szertartásokon veszünk részt – az Atya szeretetére fókuszálva.
Hetedik hét: Az örök élet mint az Atya háza; A megdicsőült Fiú
IV. 20-24.
Kért tapasztalat: Atyám, add, hogy jobban vágyakozzam a Te örök szeretetedbe!
Húsvétvasárnap. Apcsel 2, 22-36
Húsvéthétfő. Lk 24, 13-35. Emmausz.
Jézus szavai: ennek így „kellett” lennie – ez nem egy személytelen szükségszerűség, hanem annak a világos ismerete, hogy az Ő halála és feltámadása – aminek szintén meg „kellett” történnie” a történelem központi eseménye, az isteni önátadás tündöklő megnyilvánulása. „Nem lehetett másképp”: az isteni önátadásnak ilyen radikális módon kellett megmutatkoznia a történelemben – az Atya önátadásának végső logikájában.
Kedd Jelenések könyve, 4-5. fejezet
Szerda. Mária házában – Összefoglalás
Csütörtök, 19 óra, Közösségi ház – Zárótalálkozó